Íme néhány foglalkozások, amiket megtanulhatsz táborunkban.

Nemezelés

A nemezelés Ázsiában vette kezdetét, ami után szétterjedt a világ azon tájaira, ahol füves puszták terültek el. Ezeken a tájakon volt híres a juhtenyésztés, mivel a juhok gyapja játsza a főszerepet ebben a foglalkozásban. Már nagyon régen fölfedezték a gyapjú fontosságát. Mivel nomád életmódot éltek a házaikat úgy építették, hogy könnyen át lehessen vinni az egyik helyről a másikra.

Ennek a háznak a vázát faoszlopok tartották, melyeket nemezzel borítottak be, ez volt az úgynevezett jurta. A nemezelés alaptahnikája pofon egyszerű. Kell egy kis lanygos víz, szappan, gyapjú és sok-sok idő, mivel a gyapjú összesímogatása elég lassan megy. Különféle színú gyapjőból, érdekes és külömleges minták is elővarázsolhatók, ekkor a gyapjút festeni is kell.

Ennél a foglalkozásnál a gyengéd oldalunk lép életbe, mivel egy jó pár órát símogatással kell eltöltsünk.

Fafaragás

Ahogy lassan lassan faragjuk a fát, egy egész történetnek vagyunk tanúi, egy mesevilág tárul elénk. Minden egyes kifaragott tárgynak van egy külön gondolata, története és mondanivalója.

A fafaragáshoz mindössze kell egy megfelelő fadarab és egy megfelelő kés. Attól függően hogy mit akarunki faragni, sok féle fafaragó kés lehet hasznunkra. Több száz különféle kés létezik, a technikákhoz megfelelően. Csak egy párat sorolunk föl: kéreg-díszítőfafaragás, síkfaragás, szálirányú fafaragás, karcoló, vájótechnika, domború fafaragás, stb.

Csak egy tulajdonság szükséges ehhez a mestreséghez: a türelem.

Kosárfonás

A kosárfonás már időszámításunk előtt ismert volt.

Kosarakat és más tárgyakat készítettek valamikor vesszőből és készítenek ma is. Vesszőből font tárgyakat korábban mindenhol készítettek, ahol a fűz megélt, ugyanis a mindennapi életben jelentős volt felhasználásuk.

A vesszőfonás az egyik legősibb technikánk, fennmaradása, a mai napig tartó alkalmazása is azt mutatja, hogy még mindig ugyanúgy szükség van ezekre a tárgyakra, mint akár az őskorban – még ha nem is ugyanolyan súllyal, mert ma inkább sokszor esztétikai értéke miatt szerzünk be egy-egy darabot.

Gyöngyfűzés

Akinek van sok idege, annak ez egy remek időtöltés és szórakozás. Mindössze egy pár óra alatt nagyon érdekes és eredeti tárgyakat lehet csinálni. Elámulnának azok akik azt hiszik, hogy gyöngyökből csak ékeszert lehet csinálni. A gyöngy egy olyan anyag amivel minden félét ki lehet díszíteni csak egy kis kreativitás kell hozzá.

A tárgyat amit gyöngyből csinálunk, még csak el se lehet rontani, mert a gyöngy újrahasznosítható. Szabadon lehet kisérletezni minden féle színnel. Sok féle gyöngy létezik: üveggyöngy, kásagyöngy, szalmagyöngy, vágott gyöngy, csiszolt gyöngy, lámpagyöngy.

Nem kell hozzá sok hozzávaló se, mindössze egy kis szappan, körömlakk, éles kisolló, tűt (vékony, hogy a gyöngy átférjen rajta), cérna (gyöngyfűző vagy bőrvarró cérna és persze a damil, amivel sokkal könyebben lehet dolgozni, de a kész munka merevebb lesz).

Ha minden megvan, ki lehet önteni a gyöngyöket és kezdődhet a játszás.

Capoeira

A capoeira története Brazíliában körülbelül 300 évvel ezelőtt, a rabszolgaság idején kezdődött. A Portugálok által vásárolt afrikai rabszolgák dohány és cukorültetvényeken dolgoztak. Több mint kétmillió rabszolga érkezett Amerikába.

Az elviselhetetlen körülmények hatására rengeteg rabszolga kockáztatta meg a szökést. A vadonban kis közösségeket alkottak, amelyekben a capoiera volt az összetartó kapocs. Önvédelmi technikákat gyakoroltak és fejlesztettek ki.

Némely rabszolgákat újra elfogtak és visszavitték őket az ültetvényekre. Ezek az visszavitt rabszolgák tanították meg a capueira harcművészetére az ottmaradtakat. Felszabadulásuk után a legtöbb rabszolga nem tért vissza Afrikába, hanem a nagyobb városokba költöztek az ültetvényekről. Ám a városokban munkahiány miatt bandákba szerveződtek és bűnözésből éltek, vagy a politikusok fogadták föl őket testőreknek harci tudásuk miatt.

A legismertebb capoieristák a rendszer ellenfelei voltak. A capoeira brazil eredetű szó ami harcművészetet jelent. Ez egy köntösbe öltözött harcművészet amit tábortűz mellett is lehet gyakorolni. A mai napig folyamatosan fejlődik.

A capuera arról szól, hogy zenélünk és a ritmust próbáljuk átvenni, ezáltal az ellenfél ritmusát is átvesszük, így próbáljuk semlegesíteni.

Tűzzománcolás

A fémtárgyak felületének zománcal való bevonása nagyon régi időkre nyúlik vissza.

Ebben a foglalkozásban is van egy pár technika. Így például a rekeszzománc, beágyazott zománc, domborművűzománc, festőzománc, stb. Gyakorlatilag a tűzzománc egy nemes bevonat a fémen. Sok érdekes ékszert lehet belőle készíteni.

Aki először megpróbálta mindjárt megtetszett neki.

Bőrözés

Szintén egy régi foglalkozás. Már régóta az emberek a bőrt használták öltözésre.

Amióta megjelent a növény eredetű ruházat, a bőr már csak lukszus cikk lett. Most a bőrt álltalában ékszerek és más hasznos tárgyak elkészítésére használják.

Gyönyörű karpereceket, mobiltartókat, késtartókat és még sok más tárgyat lehet belőle elkészíteni. A puha bőr legjobb a megmunkáláshoz, abból lehet a legszuebb tárgyakat csinálni, lehet juh, kecske vagy sertésbőr.

Üvegfestészet

Már az ókori Egyiptom embere is ismerte az üvegfestészet technikáit.

Ők az átlátszó üveget még nem ismerték, mivel megolvasztott homokból készítették az üveget, ami színes.

A XIII.században gótikus katedrálisok ablakait díszítették az üvegfestmények. Ma mindenre tudunk festeni ami üvegből van, persze csak meghatározott üvegfestékkel. Különböző tárgyakat lehet ezzel a módszerrel kidíszíteni. Egyesek ablakra, mások poharakra festenek amit a szívük éppen megkíván és kreativitásuk kitalál.

A batikolás

A batikolás mint tevékenység már évszázadok óta ismert, a forró távol-keleti nap termékeny talaján létrejött igazi népművészet.

A batikolás az anyag díszítése olyan módon, hogy az anyag bizonyos részeit forró viasszal fedjük. Ezután hideg vagy langyos festékfürdőbe helyezzük a darabot, amely a viasszal fedett részek kivételével tetszés szerinti színt – színeket – kap. A viaszréteg eltávolítása után az előbb lefedett részeken előtűnik az anyag eredeti alapszíne.

A „batik” szó jávai eredetű, jelentése „írni”, „rajzolni”, „festeni”. Sokan nem elégszenek meg ezzel a nyilvánvalóan helyes értelmezéssel, és jelentését összefüggésbe hozzák a viasz megtörésével, amelynek révén a batik színes erezete keletkezik. Mások a „csepp” szót látják benne, eszerint a szó viaszcseppre utal. Vannak, akik „virágzás”-ként értelmezik; a legtöbb jávai díszítőelem ugyanis virágformájú.

A batiktechnika többezer éves. A franciaországi lyoni múzeum az ókori egyiptomi sírokból származó szöveteket őriz, amelyeknek díszítése viasztechnikával készült. Meglehet, ezek a darabok Indiából kerültek oda. Nagyon régi batikokat találtak Japánban, Kínában, a volt Szovjetunió területén. A batik egész Kelet-Ázsiában elterjedt.

Forrás: Lengyel Györgyi (terebess.hu)